1956 történelmi igazságtételétől a Korbely- és Baka-ügyön át a 2026-os köztársasági elnökváltásig
Bevezetés
Az 1956-os forradalom és szabadságharc nem pusztán a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye. Olyan történelmi törés, amelynek erkölcsi, politikai és jogi következményei a rendszerváltás után is velünk maradtak. A forradalom leverését követő megtorlások áldozatai és az állami erőszakért felelős személyek felelősségre vonásának kérdése a demokratikus Magyarország számára egyszerre jelentett történelmi igazságtételt és jogállami dilemmát.
A rendszerváltás után ugyanis két, egymással feszültségben álló követelményt kellett összeegyeztetni. Egyfelől azt az erkölcsi igényt, hogy az állam ne hagyja következmények nélkül a legsúlyosabb jogsértéseket. Másfelől azt a jogállami alapelvet, hogy az új demokratikus állam sem lépheti át saját jogi korlátait az igazság nevében.
Ez a feszültség különösen élesen jelent meg a Korbely kontra Magyarország ügyben. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája 2008. szeptember 19-én 11:6 arányban megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezménye 7. cikkének sérelmét.
Az ügy történelmi jelentőségét növeli, hogy a Nagykamara tagja volt Baka András, aki ekkor az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar bírája volt.
Egy fontos módszertani korlátot azonban már az elején rögzíteni kell: a nyilvánosan hozzáférhető ítéletből nem állapítható meg Baka András egyéni szavazata. Ezért nem állítható bizonyossággal, hogy ő a 11 fős többséggel vagy a hatfős kisebbséggel értett egyet.
Ez a körülmény azonban nem teszi érdektelenné a kérdést. Éppen ellenkezőleg.
Mert a Korbely-ügy, a későbbi Baka kontra Magyarország ügy és a 2026-os magyar közjogi változás együtt egy olyan kérdést vet fel, amely túlmutat Baka személyén:
Következetesen ugyanazt a jogállami mércét kell-e alkalmazni akkor is, amikor az állam történelmi igazságot akar szolgáltatni, amikor egy közjogi tisztségviselő saját jogait védi, és akkor is, amikor egy új politikai többség az állami intézményrendszert alakítja át?
A jelen tanulmány állítása nem az, hogy e kérdések jogilag azonosak. Nem azok.
A kérdés az, hogy a jogállami mérce egyetemessége megmarad-e akkor, amikor a mérleg másik oldalán már nem az ellenfél, hanem a saját politikai oldal áll.
I. 1956 és a történelmi igazságtétel dilemmája
Az 1956-os forradalom leverését követő megtorlás a magyar állam történetének egyik legsúlyosabb fejezete. A demokratikus rendszerváltás után ezért szükségszerűen merült fel a felelősségre vonás kérdése.
Csakhogy a rendszerváltás jogállami állama nem egyszerűen azt kérdezhette:
ki volt a bűnös?
Azt is meg kellett kérdeznie:
milyen jog alapján lehet valakit ma felelősségre vonni egy évtizedekkel korábbi cselekményért?
Ez a kérdés vezetett az elévülés, a nemzetközi büntetőjog és az emberiesség elleni bűncselekmények problémájához.
A magyar Alkotmánybíróság 1993-ban, az 53/1993. (X. 13.) AB határozatban részletesen foglalkozott az 1956-os cselekmények büntetőjogi megítélésével és a nemzetközi jog szerepével.
A vita lényege nem az volt, hogy az 1956 után elkövetett cselekmények erkölcsileg elítélendők voltak-e.
Hanem az, hogy:
a történelmi igazságtétel milyen jogi keretek között hajtható végre.
Ez a kérdés a demokratikus jogállam önkorlátozásának egyik legnehezebb próbája.
II. Nürnberg öröksége és a nullum crimen sine lege
A nürnbergi perek történelmi jelentősége abban állt, hogy az állami hatalom képviselői nem hivatkozhattak egyszerűen arra, hogy cselekményeiket az állam vagy annak akkori joga megengedte.
A nemzetközi büntetőjog fejlődésében Nürnberg ezért meghatározó szerepet játszott.
Ugyanakkor Nürnberg után is fennmaradt a büntetőjog egyik legfontosabb garanciája:
nullum crimen sine lege – nincs bűncselekmény törvény nélkül.
Ezt az elvet az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikke is védi.
Az Egyezmény azonban azt is kimondja, hogy senkit sem lehet akadályozni abban, hogy olyan cselekmény miatt vonják felelősségre, amely az elkövetéskor a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek alapján bűncselekménynek minősült.
A probléma tehát két elv találkozása:
a történelmi felelősség és a büntetőjogi legalitás.
A kérdés az, hogy mikor válik egy történelmileg súlyos cselekmény jogilag is olyan egyértelművé, hogy az elkövető számára előrelátható legyen büntethetősége.
III. A Korbely-ügy
A Korbely kontra Magyarország, 9174/02. számú ügyben János Korbely 1956-os tatai cselekményeit vizsgálták.
A magyar bíróságok több ember halálát okozó cselekmény miatt marasztalták el, és a cselekményt emberiesség elleni bűncselekményként értékelték.
Az EJEB előtt azonban nem az volt az alapvető kérdés, hogy a történtek erkölcsileg elfogadhatatlanok voltak-e.
A kérdés az volt, hogy a konkrét cselekmény 1956-ban előreláthatóan minősülhetett-e emberiesség elleni bűncselekménynek.
A Nagykamara 11:6 arányban úgy ítélte meg, hogy az Egyezmény 7. cikkének követelményei nem teljesültek megfelelően, ezért megállapította annak sérelmét.
Ez rendkívül fontos különbség.
Az EJEB nem azt mondta, hogy az 1956-os eseményekben részt vevő személyek által elkövetett erőszak erkölcsileg elfogadható lett volna.
Azt mondta ki, hogy a büntetőjogi felelősségre vonásnak meg kellett felelnie az Egyezmény 7. cikkében foglalt legalitási és előreláthatósági követelményeknek.
Ez a jogállam egyik legnehezebb, de legfontosabb paradoxona:
még a történelmi igazságtétel sem mentesít az állami büntetőhatalom jogi korlátai alól.
IV. A hat bíró különvéleménye
A Korbely-ítélet 11:6 arányban született. Hat bíró nem értett egyet a többség következtetésével.
Lorenzen, Tulkens, Zagrebelsky, Fura-Sandström és Popović bírák közös különvéleményt, Loucaides bíró pedig különvéleményt fogalmazott meg.
A kisebbségi álláspont szerint a többség túl szigorúan értelmezte az emberiesség elleni bűncselekményhez kapcsolódó nemzetközi jogi követelményeket.
A különvélemények jelentősége nem abban áll, hogy automatikusan „helyesebbek” lennének.
Hanem abban, hogy megmutatják:
ugyanazon történelmi tényállás alapján két eltérő, komolyan érvelhető jogi megközelítés létezett.
Ezért különösen fontos elkerülni egy gyakori hibát.
Nem állítható bizonyosan, hogy:
„Baka András a szigorú többségi álláspont mellett szavazott.”
A nyilvános ítéletből az egyéni szavazat nem rekonstruálható.
A pontos állítás ez:
Baka András tagja volt annak a Nagykamarának, amely 11:6 arányban megállapította a 7. cikk sérelmét. A személyes szavazata azonban a nyilvános ítéletből nem állapítható meg.
Ez a különbség a politikai állítás és a jogilag ellenőrizhető állítás között.
V. Baka András saját ügye
A történet 2011-ben különös fordulatot vett.
Baka András ekkor már a magyar Legfelsőbb Bíróság elnöke volt. Mandátuma a magyar igazságszolgáltatási rendszer átalakítása következtében idő előtt megszűnt.
Baka az EJEB-hez fordult.
A Baka kontra Magyarország, 20261/12. számú ügyben az EJEB Nagykamarája 2016. június 23-án hozott végleges ítéletet.
A Bíróság 15:2 arányban megállapította:
- az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésének sérelmét a bírósághoz fordulás joga tekintetében;
- valamint az Egyezmény 10. cikkének sérelmét a véleménynyilvánítás szabadságával összefüggésben.
A Baka-ítélet egyik központi tanulsága, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége és a bírói tisztséget betöltő személyek véleménynyilvánítási szabadsága nem válhat pusztán politikai intézményi átalakítások járulékos veszteségévé.
Az ügy ezért a magyar jogállamiságról szóló európai joggyakorlat egyik fontos ügye lett.
VI. A történelmi paradoxon
Itt találkozik egymással a két ügy.
A Korbely-ügyben a kérdés az volt:
korlátozhatja-e a történelmi igazságtétel a büntetőjogi legalitás garanciáit?
A Baka-ügyben:
korlátozhatja-e az intézményi átalakítás egy közjogi tisztségviselő jogait és a bírói függetlenséget?
A két kérdés jogilag nem azonos.
De van közös nevezőjük:
az állam nem kerülheti meg a jogállami garanciákat pusztán azért, mert célját politikailag vagy történelmileg legitimnek tartja.
Ez a gondolat lesz kulcsfontosságú a 2026-os események értelmezésében.
VII. 2026: a közjogi helyzet megfordul
2026 júliusában az Országgyűlés elfogadta Magyarország Alaptörvényének 17. módosítását.
A módosítás kimondta többek között, hogy a hatálybalépést követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök, Sulyok Tamás megbízatása megszűnik. A hivatalos Nemzeti Jogszabálytár szerint a módosítás 2026. július 19-én lépett hatályba.
A módosítás indokolása szerint annak célja a „jogállami demokrácia helyreállítása”, illetve az alkotmányos intézményrendszer felülvizsgálata és megújítása volt.
A parlamenti többség tehát nem egyszerűen egy személyi döntést hozott.
Alkotmányos eszközzel változtatta meg egy hivatalban lévő közjogi tisztségviselő mandátumának jogi helyzetét.
Sulyok Tamás végül aláírta az Alaptörvény módosítását. Saját nyilatkozatában ugyanakkor hangsúlyozta a jogállami és alkotmányos szempontokat, és arra utalt, hogy a kihirdetés megtagadása maga is jogi problémát okozott volna.
VIII. A módszer jogállami vitája
A 17. Alaptörvény-módosítás már elfogadása előtt komoly alkotmányjogi kritikákat váltott ki.
A kritika lényege nem feltétlenül az volt, hogy Sulyok Tamás személye leválthatatlan.
Hanem az, hogy egy konkrét hivatalban lévő közjogi szereplő mandátumának megszüntetésére személyre szabott alkotmánymódosítás szolgál-e megfelelő jogállami eszközként, vagy az ilyen helyzetekre már létező alkotmányos felelősségi eljárást kellene alkalmazni. Az Amnesty International Magyarország például éppen ezt a garanciális problémát vetette fel.
A vita egyik oldala szerint az alkotmányozó hatalomnak joga van új alkotmányos rendet kialakítani.
A másik oldal szerint azonban:
az alkotmánymódosítás hatalma sem lehet korlátlan, különösen akkor, ha egy konkrét személy hivatalának megszüntetésére szolgál.
Ez a vita még nem azonos egy strasbourgi jogsértés megállapításával.
De jogállami kérdést kétségkívül felvet.
IX. A szerepcsere
És itt válik különösen érdekessé Baka András személye.
2011-ben Baka volt az a közjogi tisztségviselő, akinek mandátuma egy intézményi átalakítás következtében idő előtt megszűnt.
2016-ban ő volt az, aki az állammal szemben az EJEB előtt jogvédelmet kért, és a Bíróság jelentős részben helyt adott panaszának.
2026-ban pedig Baka Andrást választották Magyarország köztársasági elnökévé. Az Országgyűlés 2026. augusztus 11-én választotta meg; a választási folyamatban ő volt az egyetlen jelölt.
A politikai időrend tehát különösen figyelemre méltó:
Baka mandátumának megszüntetése → EJEB → Magyarország elmarasztalása → Baka államfővé válása → egy másik államfő mandátumának alkotmánymódosítással történő megszüntetése.
Ez azonban önmagában nem bizonyít semmilyen jogsértést.
Erkölcsi kérdést viszont kétségtelenül teremt.
X. A jogállami mérce szimmetriája
A kérdés itt már nem az, hogy Baka András 2008-ban hogyan szavazott.
Ezt nem tudjuk bizonyítani.
A kérdés sokkal mélyebb:
ugyanazt a jogállami mércét kell-e alkalmazni akkor, amikor az állam mások jogait korlátozza, mint amikor saját magunk jogai kerülnek veszélybe?
Ez a jogállami mérce szimmetriájának kérdése.
Egy jogállami elv akkor hiteles, ha nem attól függ, hogy ki a kedvezményezettje.
Ha egy közjogi tisztségviselő mandátumának politikai okból történő idő előtti megszüntetése 2011-ben jogállami problémát jelentett, akkor ugyanezt az alapelvet 2026-ban is komolyan kell venni.
Nem azért, mert a két eset azonos.
Hanem azért, mert a jogállami elvek egyetemessége éppen azt követeli meg, hogy ne személyhez kötődjenek.
XI. A történelmi igazságtétel és a jelenlegi hatalom
Itt tér vissza 1956 valódi tanulsága.
A rendszerváltás utáni Magyarország történelmi igazságtételt akart.
A jog azonban azt mondta:
az igazság szolgáltatása sem történhet korlátlan állami hatalommal.
Ez az elv ma is érvényes.
Ha egy új politikai többség azért akarja megváltoztatni az alkotmányos rendszert, mert az előző rendszer súlyos jogállami sérelmeket okozott, az politikailag érthető cél lehet.
De a következő kérdés elkerülhetetlen:
az új rendszernek ugyanazokat a korlátokat kell-e elfogadnia, amelyeket elődjétől számon kért?
Ha igen, akkor a jogállami rendszerváltás valóban különbözik a puszta hatalomváltástól.
Ha nem, akkor csak a szereplők változtak.
XII. A cél és az eszköz
Ez az esszé nem vitatja, hogy egy demokratikus többségnek joga lehet az előző politikai rendszer alkotmányos örökségét megváltoztatni.
A kérdés az eszköz.
Az 1956-os igazságtétel esetében az államnak meg kellett tanulnia:
a történelmi cél nem teszi fölöslegessé a jogi garanciákat.
A 2026-os változás esetében ugyanezt a leckét kellene alkalmazni:
a politikai rendszerváltás célja sem teszi fölöslegessé a közjogi garanciákat.
A jogállamiság értelme éppen az, hogy a jó célokat is jogi keretek közé szorítsa.
Mert ha csak a rossz célokat korlátozza, akkor nem jogállamról, hanem politikai önigazolásról beszélünk.
XIII. Baka András erkölcsi mércéje
Baka András személyével kapcsolatban ezért nem az a legerősebb állítás, hogy:
„ő maga jogellenesen járt el.”
Erre nincs megfelelő bizonyíték.
Az sem állítható, hogy a Korbely-ügyben a 11 fős többséget támogatta.
Ezeket az állításokat egy publikációban kerülni kell.
A valódi kérdés:
milyen erkölcsi mérce várható el attól a jogásztól, aki saját pályája során az államhatalom jogállami korlátozásának egyik legismertebb európai ügyének központi szereplőjévé vált?
A válasz szerintem egyértelmű:
magasabb, mint egy átlagos politikustól.
Nem azért, mert ő tévedhetetlen.
Hanem mert a jogállamiság hitelessége számára nem pusztán politikai program, hanem szakmai és élettörténeti kérdés.
XIV. A valódi kérdés
Ezért a kérdés nem az:
„Baka András megérdemli-e a magyar társadalom bizalmát?”
Ez túl személyes és túl leegyszerűsítő.
A pontosabb kérdés:
„Képes-e Baka András köztársasági elnökként ugyanazt a szigorú jogállami mércét alkalmazni a saját politikai közösségével szemben, amelyet a magyar állammal szemben szükségesnek tartott, amikor annak döntései az ő közjogi jogait érintették?”
Ez már nem személyes támadás.
Ez egy közjogi erkölcsi követelmény.
XV. A legnehezebb kérdés
És van ennél is nehezebb kérdés.
Ha valaki bíróként egy jogállami garanciát azért tart fontosnak, mert az államhatalommal szemben védi az egyént vagy az intézményt, akkor ennek a garanciának akkor is érvényesülnie kell, amikor az államhatalom célja politikailag szimpatikus.
Ez a jogállam valódi próbája.
Nem akkor nehéz jogállaminak lenni, amikor az ellenfelet kell korlátozni.
Hanem akkor, amikor:
a saját politikai oldalunk van hatalmon.
XVI. A 2026-os köztársasági elnök különleges felelőssége
Baka András államfőként most különleges helyzetben van.
Nem pusztán azért, mert korábban a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt.
Nem pusztán azért, mert Strasbourgban pert nyert Magyarországgal szemben.
Hanem azért, mert életútja miatt a jogállami következetesség szimbólumává válhat.
De ehhez egyetlen dolog szükséges:
hogy a mércét ne csak az előző hatalommal szemben alkalmazza.
Hanem az újjal szemben is.
XVII. A történelmi igazságtétel végső tanulsága
1956 egyik legfontosabb tanulsága nem pusztán az, hogy az állami erőszak bűn volt.
Hanem az is, hogy a demokratikus Magyarországnak más módon kell igazságot szolgáltatnia, mint ahogyan a diktatúra gyakorolta a hatalmát.
A rendszerváltás valódi értelme ezért nem egyszerűen a politikai szereplők lecserélése volt.
Hanem az államhatalomhoz való viszony megváltoztatása.
Ezért a jogállami rendszerváltás alapelve:
nem az, hogy az új hatalom igazságosabb célokra használhatja ugyanazokat a korlátlan eszközöket.
Hanem:
az új hatalomnak önmagát is ugyanazok a szabályok kell hogy kössék.
XVIII. Következtetés
A Korbely- és Baka-ügy, valamint a 2026-os magyar közjogi fordulat három különböző történelmi pillanat.
Korbely a történelmi igazságtétel és a büntetőjogi legalitás konfliktusát mutatja meg.
Baka azt, hogy az állami intézményi átalakítás nem feltétlenül írhatja felül a közjogi garanciákat.
2026 pedig azt a kérdést teszi fel, hogy ugyanezeket az elveket egy új politikai többség is elfogadja-e akkor, amikor már saját céljai megvalósításának útjában állnak.
A három történet közös tanulsága nem az, hogy minden eset jogilag azonos.
Éppen ellenkezőleg.
Jogilag különböznek.
Az erkölcsi mérce azonban lehet ugyanaz.
A jogállam nem attól jogállam, hogy a hatalom jó célokat követ. Hanem attól, hogy a hatalom akkor is korlátozza önmagát, amikor úgy gondolja, hogy jó cél érdekében lépi át a korlátokat.
Ezért Baka András köztársasági elnökségének egyik legfontosabb erkölcsi kérdése nem az lesz, hogy mit mond majd az előző rendszerről.
Hanem az, hogy mit mond és mit tesz akkor, amikor saját politikai oldalának hatalmát kell korlátoznia.
Mert aki egyszer megtapasztalta, milyen az, amikor a politikai többség az intézményi átalakításra hivatkozva saját mandátumát érinti, attól joggal várható el, hogy ugyanezt az elvet akkor is megvédje, amikor már nem ő áll a mérleg egyik oldalán.
És itt kapcsolódik össze 1956 történelmi öröksége a jelenkorral.
A történelmi igazságtétel azt tanította meg Magyarországnak, hogy az igazság nevében sem lehet korlátlan az állam.
A Baka-ügy azt mutatta meg, hogy az intézményi reform sem lehet korlátlan állami eszköz.
A 2026-os helyzet pedig azt kérdezi:
vajon a jogállami korlátok akkor is korlátok maradnak-e, amikor már nem az előző hatalom, hanem a saját hatalom számára válnak kényelmetlenné?
Erre a kérdésre nem egy újabb strasbourgi ítéletnek kell először válaszolnia.
Elsősorban annak a köztársasági elnöknek kell válaszolnia, akinek szakmai és közjogi múltja miatt a magyar társadalom ezt a választ joggal várhatja el.
És végül talán ez a legfontosabb tanulság:
A jogállam végső próbája nem az, hogy milyen szigorúan korlátozzuk elődeink hatalmát, hanem az, hogy képesek vagyunk-e ugyanezt a mércét akkor is elfogadni, amikor már a saját hatalmunkat korlátozza.
Jogi ügyindex és forrásjegyzék
[1] Korbely v. Hungary [GC], Application no. 9174/02, Judgment, 19 September 2008. Az EJEB hivatalos HUDOC-adatbázisa. Korbely v. Hungary – HUDOC
[2] Korbely v. Hungary [GC], Application no. 9174/02, különvélemények. A hat bíró kisebbségi álláspontját az ítélethez csatolt különvélemények tartalmazzák.
[3] 53/1993. (X. 13.) AB határozat, az 1956 utáni cselekmények büntetőjogi felelősségével, elévülésével és a nemzetközi joggal összefüggő alkotmányossági kérdésekről.
[4] Baka v. Hungary [GC], Application no. 20261/12, Judgment, 23 June 2016. Baka v. Hungary – HUDOC
[5] Baka v. Hungary [GC], az EJEB esetjogi összefoglalója: 6. cikk (1) bekezdés és 10. cikk; mindkét jogsértés 15:2 arányban került megállapításra.
[6] Magyarország Alaptörvényének tizenhetedik módosítása, 2026. július 13., hatály: 2026. július 19. Nemzeti Jogszabálytár – Alaptörvény 17. módosítása
[7] Sulyok Tamás köztársasági elnök nyilatkozata az Alaptörvény 17. módosításának aláírásáról, 2026. július 18. Sándor-palota – Sulyok Tamás nyilatkozata
[8] Baka András köztársasági elnökké választása, 2026. augusztus 11. A választás tényét több egymástól független beszámoló is rögzíti.
Vélemény, hozzászólás?